Üzlettárs, alkamazott bizalom kérdés
A plastik median írt Józsi egy Mártírok bejegyzést erre kezdtem el egy hozzászólást, de inkább egy bejegyzés lesz belőle.
A hozzászólás írása közben, a pgAdmin belefagyott egy tábla megtekintésébe reset lett a vége, de a FF “restore session”-re előszedte a félig megírt üzenetemet, hoppálé mondom, ez igen (a memóriazabálást azért még nem bocsájtom meg neki)!
Teljesen egyetértek Józsival, az eredeti “kiteregetést” én nem olvastam, de érződik, hogy itt valami nagyon el van hallgatva. Pl: már az elejétől unszimpatikusak voltak egymásnak vagy nem sikerült soha közös nevezőre jutniuk, stb. Ezek miatt aztán ide jutottak, hogy “bye bye kilépek” de ugye ha erről is írnának, máris nem lennének mártírok, hanem csak “felnőttek” akik nem tudtak az üzletben kooperatívan eggyüttműködni.
Itt kapcsolódik egy bennem elég régóta motoszkáló gondolat: hogyan tudnak vadidegen emberek vagy régóta (gyerekkori) barátok közös üzletbe vágni, ami egyszer sikeresen, máskor egymást hátba támadva, a másikat kifúrva véget ér.
Gondolom mindenki hallott már ilyen és olyan történetet is, sőt újságokban is találkozhattunk párral, az egyik legsikeresebb ilyen páros vagy inkább trio a Google alapítói (Larry Page, Sergey Brin, Dr. Eric Schmidt) rossz példát most nem is akarok írni, nem érdekel.
A jóból kellene tanulni, de hogyan? Régebben rengetegszer előfordult velem, hogy szükség lett volna fejlesztői segítségre a munkákhoz. Mit csinál ilyenkor az ember? Körbenéz az szűk ismerősei között, majd a szakmai kapcsolatok vonalán (levlista, IM, stb.), aztán felad egy hírdetést. Volt már mindegyikben tapasztalatom és azt kell, hogy mondjam nagyon rosszak az arányok (nálam legalábbis) a rossz javára… A fentebb emlegetett kiteregetés miatt úgy gondolom, hogy illő leírnom én se vagyok egy egyszerű eset. A kódólási stílus, a feladatokhoz való hozzáállás (”jó az úgy, működik nem?, megy az nem kell átírni, stb.”) a legérzékenyebb pontom. Van aki már itt elvágta magát, a kesőbbiekben mire számíthattam volna? Az ügyfelek miatt meg nekem kell a hátamat tartanom. Végül az lett, hogy inkább megoldottam magam sok, sok, SOK túlórával. Az utóbbi időben (~bő egy év) változott egy kicsit a helyzet.
Üzleti téren fokozódik a fenti “érzékenység”, odafigyelés, megbizhatóság, stb. Kivel merjen az ember egy ilyenbe belevágni? Mi a nyerő páros? Mi kell, hogy valakik “vakon” megbízzanak a másikban és ne azzal kelljen foglalkozni, hogy a “társ” vajon hol, hogyan, mikor fog / akar átverni?
Az elmúlt ~7 évben (bp-i pályafutásom alatt) megismertem jópár embert de kb. 2-3 vagy maximum(!!) 5 azoknak a száma akikkel komolyabb üzleti vállalkozásba mernék vágni, persze azért “megfelelő biztosítással”, mert az üzletben “nincs haver” alapon gondolkodom.
A múlt évben változott a helyzet, munkahelyváltás és egy kicsit “komolyabb posztom” lett (nagyképűen: “lead developer”), feladataim közé tartozik az új fejlesztők (továbbra is folyamatosan aktuális - jelentkezz) felvételiztetése és a szakmai elbírálásuk. Sikerült olyan emberekkel találkozni akik távmunkában, megbízhatóan dolgoznak és nem veszik zokon ha “syntax” megjegyzéssel egységesítem a kódot. Az idő előrehaladtával (ahogy öregszem vagy a tapasztalatok miatt :) enyhült bennem a “csak el ne lopja a kódómat” érzés.
Biztos recept tuti nincs, de valamiknek lennie kell, hogy összehozzák és egy irányba tartsák ezeket az embereket…
Csabii
# 2007. május 16., szerda - 07:39 · válasz erre
Egy kritikus dolgot tudok a baráttal/barátnak dolgozásról: Előre tisztázni kell, hogy ugyanarra gondoltok-e. Példa a való életből:
Barát: Csabii, a prog. srác két napja küzd azzal, hogy nem lehet …. tudnál neki segíteni?
CS: Igen, mutasd a kódot.
B: Küldöm
[negyed ora kodbongeszes utan]
Cs: El van tervezve az adatbázis, láthatóan egy …. mezőt tervezett, aztán kiderült, n:n szerkezet kellene. De nem csinált kapcsoló táblát, hanem ebbe az egy mezőbe tuszkolja | jellel elválasztva az adatokat. Ezért hülyülnek meg a lekérdezései. Át kell írni jópár dolgot.
B: Tudom, de nem tudja megcsinálni, __ezért__ kértem a segítséged!
Cs: Óóóó, azt hittem a hibát nem találja, sorry.
B: Azt ígérted segítesz.
Cs: Elmondtam mi a “hiba”, meg hogy hogyan lehet megjavítani. De ez egy nagy halom spagettikód, nem szeretném átvenni. Amúgy a me3gjavítása nem egy nagy dolog, csak sok gépelés.
B: Azt ígérted segítesz. Csalódtam benned. Eddig lehetett bízni a szavadban, és most cserben hagysz.
Cs: Nem én, ahnem aki a saját gagyiját nem hajlandó neked átírni, és két napja | jelekkel gányol.
B: Nem igaz, ő egy rendes srác, csak nem tudja megcsinálni. De meg tudná, ha segítenél neki, csak te meg nem vagy hajlandó.
Itt kezdtem el saját magamat hülyegyerekezni. :))))
zsolti
# 2007. május 16., szerda - 08:54 · válasz erre
Hm, a közepében mintha csak magamat olvasnám :) Hiába van policy, meg akármilyen profi kóder, nem tudnám úgy kitenni, hogy előtte ne néztem volna át, ill. nem javítottam volna bele. Akkor meg már inkább megírom én, ahogy mondtad SOK túlórával, de legalább utána nyugodtan alszok.
Amúgy szerintem ez a fajta mentalitás mindenkinél veleszületett-, de nem feltétlenül jó tulajdonság. Viszont ha az üzletben csak az egyik fél ilyen, akkor meg az van amit írsz: bizalmatlanság, görcsölés, folyamatos para - könnyebb egyedül.
misran
# 2007. május 16., szerda - 09:02 · válasz erre
Az erzes ismeros, megis meg kell tanulni bizni a masikban, illetve hatalmas XP kell hogy kiben bizhatsz es kiben nem. Egy ido utan a “mindent en ” hozzaallas nem engedi novekedni a bizniszt.
Egyebirant rengeteg nem IT kozepvezetotol hallom hogy addig ment a bolt amig O allt a pult mogott. Van aki par ev alkalmazottasdi utan visszaallt a pult moge.
Remelem ez valtozik a jovoben, mert igy nem lehet fejlodni. Min mulik ez? Moral?
benjamin
# 2007. május 16., szerda - 15:01 · válasz erre
misran: Igen ezt kihagytam, egy bizonyos mereten felul nem lehet mindent egyedul, de ott is nagyon meg kell nezni kit veszel magad melle, talan egy fokkal konnyebb mint az uzlettars, de esznel kell lenni…
Vale
# 2007. május 20., vasárnap - 12:23 · válasz erre
benjamin: én küldtem e-maileket, de valahogy nem válaszolsz. mi lett?
benjamin
# 2007. május 20., vasárnap - 16:01 · válasz erre
Vale: nem kaptam meg… nem tudom miert, kuldd el oket ujra legyszives es CCzd a benjamin79 -es gmail cimemre, kosz!
tőzsde
# 2008. február 13., szerda - 19:52 · válasz erre
Szerintem az élet már mindenkinek nagyon jól és érthetően bebizonyította, hogy az ember csak magára számíthat. Nem feltétlen lenne jó koncepció egy cég esetében ha valaki másra is építenünk kell (különösen az egész céges ügyekben való döntések esetén). A bizalom csak egy dolog, van egy sor más kérdés is.
benjamin
# 2008. február 13., szerda - 20:15 · válasz erre
tőzsde: oke, de egy bizonyos szinten ezzel a hozzaallassal nem lehet tullepni… akkor mi a teendo?